Az ő kis boldog, nyugis szigete, amit néhány hasonló alakkal kell megosztania az örökkévalóságig... De Jake rájön, hogy ez az egész nem oké. Nem ezt akarta, nem erről az átláthatatlan és érzéketlen gépezetről kellene szóljon ez az egész, nem passzol ahhoz a személyiséghez, akivé lett és valami újat, izgalmasat várna. És amikor megszökik onnan, ahonnan még soha senkinek sem sikerült, tette, mint egy vízbe dobott apró kavics, egyre nagyobb hullámokat vet szerte a Mennyországban... Elsőkönyves író munkája, de ahogy olvastam, gamer újságíró, közösségi menedzser és játékproducer is volt már (a Westwood / Maxis vonalon mozgott), szóval nem mondhatni kezdőnek a témában. A könyv is egész jól indít, van benne valami visszafogott, cinikus humor, jól együtt lehet érezni a bérrabszolga irodista Jake belső szenvedéseivel, aztán a Mennyekről gondolt elképzelések és a rideg valóság találkozása is sokaknak ismerős lehet a hivatali ügyintézés bürokratikusságát megtapasztalva, de utána valahogy megbicsaklik a történet íve.
Ilyenformán egyelőre nem érzem azt, hogy bármiben is akkora ász lennék, hogy két kézzel kapkodnának értem bármelyik országban]. Szóval kicsit most megrekedtem, nem igazán látom a fényt az alagút végén, és jól esne egy kis iránymutatás egy pályakezdőnek a lehetőségeket illetően, hol érdemes érdeklődni, mire figyeljek stb.
Felfogadtam száz-meg-százszor, Nem fogok szeretni másszor; Felfogadtam, semmi lyány Rabbilincsre már nem hány. Azt mondám, bolond is voltam, Hogy szerelmekhez hajoltam: Azt is mondám, mind bolond, Aki rólok le nem mond. Felfogadtam, hogy míg élek, Egy asszonnyal sem beszélek; S bár Heléna volna is, Még sem kapnék rajta is. Gyűlölöm minden nemével, Bájoló tekintetével, Gyűlölöm! - Mind csalfa kép, S még talán csalfább, ha szép. Felfogadtam mindenekre, Rá se nézek őkemekre; Mert mind vesztembe kerűl. - Meg is álltam emberűl. Jaj, de fojtó únalommal Bánat szálla rám egynyommal, S a szerelmes kény helyett Gyűlölség foglalt helyet. A barátság s kedv megszűnék, Tréfa, nyájasság eltűnék; Csak setétes gondolat Vont körűltem gőzfalat. Csak rettentő képzelések, Csak kegyetlen érezések Ostromolták lelkemet, Úgy gyötörtek engemet. Semmi virtust nem kerestem; Embergyűlölésbe estem, S már egészen ellepe Lelkestől a sárepe. Már az elmém is tompúla; És csak - csak kevésbe múla, Hogy fejembe nem lövék.
gaugecare.com, 2024 | Sitemap