A zene, ami elemeli Zenélni tanult, bár a wilmersdorfi városrészben lévő zeneiskolában nem tűnt ki különösebben a tehetségével. Viszont rendkívül elszántan gyakorolt, és volt körülötte valami furcsa vibrálás, ami miatt mindig ő lett a társaság középpontja. A weimari zeneművészeti főiskolán hegedűművésznek készült, ám a túl sok gyakorlás állandó ínhüvelygyulladással járt, úgyhogy fájó szívvel, de lemondott a pályáról. Viszont a pódium nagyon vonzotta. A kicsit duci, nem különösebben szép, viszont elég karcos stílusú lány megmagyarázhatatlan népszerűségre tett szert. 1921-ben visszatért Berlinbe, és kora egyik legnagyobb rendezőjétől, Max Reinhardttól kapta első színpadi szerepét. A pasi, aki felemeli Hamar bekötötték a fejét, 1923-ban férjhez ment az ifjú filmes szakemberhez, Rudolf Sieberhez. A következő évben megszületett egyetlen gyerekük, aki Maria Riva néven szintén próbálkozott a színészettel, de soha nem tudott kilépni Dietrich árnyékából, és gyakorlatilag azzal telt az élete, hogy az anyjáról beszélt.
A rendező, aki megteremtette Marlene Dietrichet A filmtörténet egyik leghíresebb díváját felfedező Josef von Sternberg művészetére egyaránt hatással volt szülővárosa, Bécs és a filmgyártás amerikai fellegvára, Hollywood. Gyerekkorát megosztva töltötte a Monarchia fővárosában és az Egyesült Államokban, de nemcsak az ingázás jelentett számára nehézséget, hanem apja zsarnokoskodása is – a gyerekkori csodákat és traumákat pedig óhatatlanul is beépítette sűrű atmoszférájú, intenzív érzelemvilágú filmjeibe, miközben idővel maga is gyermeki érzelmű zsarnokká vált, akinek filmjeit meghatározza a glamour és valamiféle szadomazochista világkép.
A díj után a könyvet több mint egy tucat nyelvre fordították le, az egyike lett a legnagyobb magyar regénysikereknek az elmúlt század során. Pest, az Pest, az más, ez a város sosem engedte be szigorú irodalmi kánonába, a nagyvilággal kellett vigasztalódnia. Termékeny volt és sikeres, sokat írt, amíg otthon volt és azután is, hogy Angliába költözött. Végh György, a méltatlanul elfeledett író fordította 1946-ban magyarra az Arany fülbevaló című regényét, amelyből a következő évben Marlene Dietrich főszereplésével forgattak filmet. Szegény Földes Jolán mindent elért szorgalmas és rövid élete során, alig múlt néhány évvel hatvan, amikor meghalt, mindent a nemzetközi irodalmi fődíjtól Marlene Dietrichig, csak szülővárosa figyelmét, legalábbis az irodalmi véleményvezérekét nem sikerült kivívnia, azóta sem, a halála után eltelt bő 50 év során. Néha felbukkan ugyan egy dolgozat, amely megkíséreli beajánlani, egy-egy irodalmár tesz néhány határozatlan kísérletet, fiatal kritikusok próbálnak szólni mellette, de a Nyugat értékítéletét egyelőre nem ingatja meg semmi.
Férfiruhákat is felvett, ami a kor öltözködési szokásainak viszont egyáltalán nem felelt meg. Így volt ez a kemény kalap és a frakk esetében is. Bár sokan gondolhatták volna azt róla, hogy úgy néz ki, mint egy férfi, amikor kigombolt ingben és kibontott nyakkendőben pózolt a kamerák előtt, neki még ez is annyira jól állt, hogy cseppet sem csorbult a nőiessége. Hogy mutassa lazaságát, még a kezét is zsebre vágta az énekesnő, ha fotózták. Marlene a nadrágos szettekben sem vesztette el delejes vonzerejét és titokzatos, szexi kisugárzását, csupán pluszban egy határozott, erős szellemiséget sugárzott magából. Marlene Dietrich direkt feszegette a határokat, hogy felborítsa a nemek szerinti öltözködés szabályait. Azoknak az úttörő nőknek az egyike volt, akik először viseltek nyilvánosan nadrágot. Ezzel Marlene elképesztően nagy felháborodást keltett. A harmincas években ugyanis nem volt elfogadott ez az öltözködési forma a hölgyek számára. A színésznő ennek ellenére többször is felvette a napjainkban már a legnagyobb természetességgel hordható lezser, bő, maszkulin nadrágokat.
Az biztos, hogy Mercedes élete szerelmeként tartotta számon Garbót, ám az, hogy a filmcsillag ugyanilyen intenzitással viszonozta-e azt, nem tudni biztosan, mert Garbo sosem volt tisztában saját magával. Persze ennek az is lehetett az oka, hogy Mercedes továbbra sem tagadta meg önmagát, s Garbo mellett voltak más szeretői is. Marlene és Greta Az egyik legfájdalmasabb (Garbonak) minden bizonnyal a Marlene Dietrich-vel létesített viszony lehetett, mert így nem csak a filmvásznon, de a magánéletben is riválissá váltak. Ráadásul Dietrich imádta Mercedest, sorra írta neki a leveleket és a verseket, s küldözgette neki a virágokat és az ajándékokat. Az, hogy ez mennyire volt kárpótlás Mercedesnek a Garboval való se veled, se nélküled viszonyért, azért kérdéses. Főként, ha azt vesszük alapul, hogy Mercedes közvetlen barátai azt állították, hogy élete végéig Gretába volt szerelmes. (Ennek egyébként az sem szabott gátat, hogy 1944-től már nem voltak együtt, sőt, nem is találkoztak többet. ) Mercedes, Fred Astaire testvérével Adele-lel és Ona Munsonnal (az Elfújta a szélben, ő volt Belle Watling a madame) vigasztalódott.
Ez bátor kijelentés volt, amely komoly dilemmával járt. Dietrich így nyilatkozott az esetről később: "Miután világossá tettem, hogy nem térek vissza Németországba, és felveszem az amerikai állampolgárságot, illetve azt, hogy megtagadom a nácikat és a bukásukért fogok ténykedni, attól fogva a nővérem biztonságáért kezdtem aggódni. Nem tarthattam kapcsolatot az anyámmal és a nővéremmel, akit még a családi fotóról is kitéptem és megpróbáltam a létezését is kitörölni a gondolataimból. Attól féltem, hogy a nácik bosszúból rajta torolják meg tetteimet. " A háború kitörése Európában áttörést hozott Dietrich karrierjében, aki így ismét reflektorfénybe került. Az 1939-es népszerű, Destry Rides Again című westernfilmben, az ízig-vérig amerikai Jimmy Steward oldalán játszott, és ebben a filmben énekelte el a See What the Boys in the Back Room Will Have kezdetű, Frank Loesser által írt dalt, amely a Lili Marlene mellett repertoárja egyik állandó darabjává vált. A színésznő ismét felfutó népszerűségét kihasználva megragadta az alkalmat, hogy világossá tegye, melyik oldalon is áll.
Ebből világosan kiderült számomra, hogy élete vége felé mennyire magányos és kiszolgáltatott volt. A vég Számos mendemonda kering arról, hogy ő maga választotta a halált. Ami bizonyos, hogy sok öröme nem lehetett az utolsó évtizedekben. A rejtőzködés, a mizantrópia és az alkoholproblémák nem könnyítették meg az életét. Saját kívánságára Berlinben temették el, ott nyugszik, ahol az édesanyja is. Temetésére sokan kofferrel érkeztek, mert kultikussá vált dalában azt énekelte: " I ch hab noch einen Koffer in Berlin, deswegen muss ich nächstens wieder hin. " (Van még egy bőröndöm Berlinben, ezért kell legközelebb is visszamennem... ) Halála után tíz évvel választották Berlin díszpolgárává, mert amikor még életében kérték fel erre, nem akart már útra kelni. Visszatért az örökös emigrációból oda, ahova valójában tartozott: egy schönebergi temetőben, a hegy nélküli hegyen nyugszik a mélyben, de bármilyen mélyen is van, örökké hallani fogjuk a hangját... Both Gabi Kiemelt kép: A kék angyal (Der blaue Engel, Universum Film, 1930) Felhasznált források: ITT, ITT és ITT
mint baj ". A könyvből nem hiányzik Marlene Dietrich életének utolsó éveinek illusztrációja. Az alkohol és a tabletták rabja lett, 1979-ben csípőtörést szenvedett, amely életének végéig mozgásképtelenné tette az ágyban. Élete utolsó éveit párizsi lakásában, az Avenue Montagne-on töltötte, nem volt hajlandó ismerősöket fogadni. Könyvekkel és telefonnal vette körül magát, ahogy Maria Riva leírta. Lánya véleménye szerint Marlene Dietrich életrajzának megjelenése azért volt lehetséges, mert hozzáférhetett az anyja Németországban töltött naplóihoz, de néhány levélhez is, amelyet azoktól kapott akivel kapcsolatban állt. Maria Riva egyik fia, David meg akart osztani más részleteket, amelyeket a nagymamájáról tudott meg. Például konfliktusba keveredett Hittlerrel, amikor megszerezte az amerikai állampolgárságot, és miután gondoskodott arról, hogy ösztönözze őket az általa előadott "Lili Marleen" hallgatására. Megemlítette, hogy Marlene Dietrichnek valóságos megszállottsága volt a tisztaság iránt, ezért az első lépés, amelyet a szállodában töltött, "letérdelt és mosdott a fürdőszobában".
gaugecare.com, 2024 | Sitemap